Csergőffy Noémi Szülésélmény beszámolóm, Viktória születése 1. rész – első jóslófájásoktól a kórházba indulásig
Egy szép szerdai napon, május 18-án 16:07 perckor született meg harmadik babám és egyben első kislányom Viktória Réka. Azóta rajongóitól napjában vagy 100 puszit és simogatást gyűjt be. Nagyon édes, általában békés baba, bár az utóbbi napokban kezdődött pocakfájás nehezebbé teszi az életünket.
Lassan 1 hónapos lesz, így én is lassan megbékélek azzal, hogy ő is császármetszéssel született, ahogyan a két bátyja. Már szóban többször elmeséltem a szülés-születés történetünket, átbeszéltem dúlámmal a bennem kavargó érzéseket, így most már készen állok arra, hogy veled is megosszam május 18-a történéseit.
Vikike születésnapját megelőzően már napok óta éjjelente jósló fájások gyötörtek. Pénteken, 13-án kezdődtek, késő délután. Lehet segített a folyamat beindításában az a fél-háromnegyed óra, amit masszázsfotelben relaxáltam 
Ez volt az egyetlen „csíny”, amit bevetettem, de ezt sem kifejezetten azért, hogy meginduljon a szülés. Egyszerűen jól esett a kellemes lazítás és masszázs. 39 hét 3-4 napos terhesen nem igazán éreztem kockázatnak, hogy esetleg a masszázsfotel használata beindítja a szülést.
Meg volt beszélve egy esti programom is ugyanerre a napra, volt munkatársaimmal terveztem találkozni, de mivel 5 óra fele már elég sokszor jelentkeztek méhösszehúzódások, így már nem mertem elindulni. Estére már kellően éreztem a fájásokat, 8-10 percenként jelentkeztek és nem is hagytak aludni hajnal 4-5 óráig.
Másnap éjjel határozottan erősebb és gyakoribb fájások jelentkeztek, de a hajnali fénnyel újra elmúltak. Ezen az éjszakán szintén keveset aludtam, hiszen 7-8 percenként jöttek a kontrakciók, amik fekve már kifejezetten fájdalmasok voltak. Ezt követő éjszaka még erősebb és még gyakoribb összehúzódások jelentkeztek, de egyre rutinosabbá váltam az összehúzódások átlélegzésében, láttam magam előtt a tenger hullámzását és vizualizáltam, hogy kisbabám egyre lejjebb és lejjebb ereszkedik és nyílik a méhszájam. Viszont reggel 6-7 körül ezen a napon is elmúltak a fájások.
Az összehúzódások mellett egyre többször érzékeltem, hogy nagyobb mennyiségű folyadék távozik belőlem. Mivel a magzatvíz szivárgást jelző betét nem színeződött el, ezért a hétvégén dúlámnak sikerült megnyugtatni, hogy biztosan csak folyás, nincs semmi probléma. Azért a biztonság kedvéért hétfőn reggel (miután ismét elmúltak a fájások) beszéltem orvosommal, aki a megnyugvás érdekében azt tanácsolta, hogy jelentkezzek a kórházban egy CTG + méhszáj vizsgálatra.
A hétfői vizsgálaton mindent rendben találtak, méhszáj puha és vékonyodik, de még zárt. A vizsgálatot végző doktor is azt mondta biztosan csak nagy mennyiségű folyás távozik, ami miatt nem kell aggódnom. Viktória sokat mozgolódott, így a CTG tökéletes lett. Sikerült megnyugodnunk, így miután párommal koradélután nagy nehezen hazaértünk le is pihentünk, aludtunk egy keveset és fürödtem is egy nagyot. Ezen az éjszakán ismét jöttek a fájások, de annyira fáradt voltam, hogy az első órákban még aludtam közöttük. Majd, amikor már elviselhetetlenekké váltak fekvő helyzetben, akkor keltem fel sétálgatni. Persze reggel 6-7 körül ismét abbamaradt a folyamat.
Ekkor döntöttem úgy, hogy márpedig a következő éjjelen vagy alszom, vagy szülni megyünk, ezért ha jönnek a fájások akkor veszek egy forró fürdőt. Ezzel az elhatározással feküdtem le 17-én aludni. 18-án hajnali fél 2-kor pattantam ki az ágyból egy kifejezetten erős fájásra. És ezzel egyidőben úgy éreztem, hogy basszus bepisiltem… 😅
Mivel nem voltam benne biztos, hogy milyen folyadék távozott, így terv szerint mentem a fürdőkádba, hogy lazítsak a jó meleg vízben és most már végre akkor szüljek vagy aludjak Hamar sikerült ellazulnom. A fájások enyhébbek és ritkábbak lettek, így törülközés után gondoltam végre alszom. De ismételten éreztem, hogy valami nagyobb mennyiségű folyadék távozik belőlem…
Na ekkor megvilágosodtam, hogy valószínű nem bepisiltem az előző nagy fájás alkalmával sem, hanem folyik a magzatvíz. Ezért gyorsan előszedtem a magzatvíz szivárgást jelző betétemet. Sokáig nem kellett várnom a következő adag folyadékra, mert pár perc múlva egy nagyobb mennyiség, 1,5-2 dl körül folyt végig a lábamon. Meg is néztem gyorsan a betétet, ami bizony kék lett.
A magzatvíz elfolyására nem voltam felkészülve, váratlanul ért, hogy így indult a szülés. A tervem az volt, hogy fájásokkal indul a folyamat és majd akkor megyek be a kórházba, amikor rendszeres és erős kontrakcióim vannak…
Hát ez a szülés pedig beindult, de nem az általam várt módon. Így kétségbeestem, teljesen összezavarodtam. Ekkor már aggódtam azon is, hogy hülyeséget csináltam amikor fürödtem, hogy lehet, hogy napok óta szivárog a víz. Féltem, hogy valamilyen fertőzést kap kislányom vagy esetleg egyéb probléma merül fel. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben hiába próbáltam megnyugodni otthon és várni a fájásokat, hiába próbált dúlám telefonon keresztül megnyugtatni, úgy éreztem, hogy be kell mennem a kórházba.
Később megvilágosodtam, hogy valószínű nagyfiam szülésének élménye köszönt vissza tudat alatt. Petike szívhangja a burokrepesztést követően esett le, ez indokolta annak idején a sürgősségi császármetszést.
Szüléstörténetem második részét itt olvashatod:
