Csergőffy Noémi Három hete tologatom az állapotfelmérésemet. Egyrészt tartok tőle, hogy nem lesznek jók az eredményeim, másrészt tényleg mindig van valami. Egyszer én magam vagyok szarul, máskor egyik fiúcska is itthon marad vagy épp több edzést tartok és nincs rá lehetőségem. Rengeteg program, kapkodás, rohanás, munka, szervezés, tervezés, informálódás, ünneplés stb.
Sokszor azt sem tudom hol áll a fejem. Egyik pillanatban még edzést tartok, a következőben az ebédet főzöm vagy épp Vikit teszem tisztába. Egy állandó futószalagon érzem magamat, amiben van sok szép és jó pillanat, de rettentően várasztó. Egyszerűbb lenne abbahagyni az edzéseket, a honlapom, a saját edzéscéljaimat feladni. Egyszerűen “csak” családanyaként létezni. Akkor néha talán ki tudna kapcsolni az agyam néhanapján.
Máskor pedig tudom és érzem, hogy ez kell nekem, ez az ami éltet. Látom az edzések során a fejlődésedet, ahogy egyre terhelhetőbbé válsz, ahogy lassan az anyatested ismét feszesebbé és izmosabbá válik. Szívesen élem át újra és újra a várandósság csodáját, kicsit én is újra terhesnek érzem magamat, amikor kismama tornát tartok. Együtt izgulok veled, hogy szülésed rendben legyen, úyg sikerüljön ahogy tervezted és örömmel csodálom meg újszülött kisbabád fényképt.
Szeretek blogot írni, élvezem egy csokorba összeszedni a gondolataimat és kiírni magamból a bánatomat, örömömet, feszültségemet, frusztrációmat és jövőbeni terveimet. Szeretem videóra venni a jól bevált gyakorlatokat. Lelkesen megosztom a finom és egészséges ételekről, smoothieról készült képeimet. Na persze az esti nutellás kekszet nem fotózom le mielőtt magamba tömöm…😅 Szeretek edzeni, izzadni, hajtani. És amit még ízlelgetek magamban, hogy leírjam/kimondjam, hogy SZERETEK FUTNI!!!
Kedd reggel fél 6-kor keltem, mert kislányom így döntött. Persze reggel 8 órakor már aludt békésen a babakocsiban. Sokáig vívódtam belül, hogy hazamegyek az altató sétáról és befekszem egy nagy kád vízbe lazítani. Közben tudtam, hogy ettől nem fogok igazán megnyugodni, felfrissülni, kavargó gondolataim nem fognak összeállni. Már túl régóta halogatom az állapotfelmérést, a héten még nem futottam és holnap biztosan nem is fogok futni. Van egy hosszas listán a teendőimről és mellette a heti/napi rutin teendőim.
Végül elkezdtem futni. Úgy álltam neki, hogy futok pár kört, hogy felébredjek, hogy összeálljanak a fejemben a gondolatok. Csak a ház körül tudtam futni, hiszen kisbabám a babakocsiban szunyókált. Amikor 3 hónappal ezelőtt először szántam rá magamat a futásra, akkor egész pontosan 4-szer 5 kört futottam a ház körül. 5 kör után 2 kört sétáltam. Ma reggel 77 kört futottam 30 perc alatt.
Pár perc után csak vitt tovább a lábam. Éreztem a nedves, frissen nyírt fű illatát, hallgattam a madarak énekét. Hagytam, hogy néha bevillanjon egy-egy ötlet, gondolat. Alkalmanként ránéztem az okosórámra, hogy hol is tartok. Nagyjából 10-12 percnél döntöttem el, hogy na jó legyen akkor ez a futás teszt. Meddig bírom? Mennyit futok? Múltkor már 20 perc folyamatos futás ment, most menni fog egyben 25 perc?
Amikor közeledtem a 25 perchez, akkor úgy érztem még bírom, megy ez 30 percig is. Meg különben is majdnem 4 km-nél jártam, legyen kerek a vége… Így végül 30 percnél, majdnem 5 km futás után álltam meg. És abban a pillanatban is úgy éreztem, hogy bírnék még tovább is futni. Az utolsó 5-6 körnél éreztem, hogy kicsit emelkedni kezdett a pulzusom, már annyira nem volt komfortos, de még messze volt a lihegés, nem bírom tovább érzés.
Most már tudatosan gyorsítom-lassítom a sebességemet futás közben. Ellenőrzöm a pulzusomat, a tempót. Nem vágyom ettől többre, eredetileg 15-20 perc folyamatos futás elérését tűztem ki célul, amit sikerült hamar elérnem. Most már annak örülök, hogy élvezni tudom a futást. Szeretem, hogy közben kisimulnak a gondolataim, elfeledem ami miatt korábban aggódtam, sokkal könnyebben és lelkesebben tudok utána nekiállni a nemszeretem feladataimnak is.
Szóval számomra is hihetetlen, de SZERETEK FUTNI 😊
