Kismama paráztatás, avagy valóban szükséges ennyi vizsgálat?

Kb. 2 hete nyugodtam meg, hogy 3. kisbabámmal úgy tűnik minden rendben van. Ugyanis a második genetikai ultrahang során az ultrahangot végző doktor úr látott valamilyen eltérést a baba szívén, ezért kérte, hogy menjek el 2 héten belül magzati szívultrahang vizsgálatra.

Persze mondanom sem kell pont december közepén volt a második genetikai ultrahangom, így Karácsony előtt nem volt épp egyszerű időpontot szereznem. Sajnos a doktornőhöz, akihez elsődlegesen irányítottak, nem volt már szabad időpont január eleje előtt, így tovább telefonáltam. Hamarosan sikerült egy másik doktornőhöz, másik klinikára időpontot kapnom, nagyjából egy héttel későbbre, még december 24-e előtt.

A várakozással töltött egy hét teljes aggodalomban telt, hiszen alig mondott valamit az ultrahangot végző orvos a lehetséges problémáról. Fogadott orvosomnak nagyjából sikerült megnyugtatni, miután megkérdeztem tőle, hogy folytathatom-e az edzéseket vagy célszerű inkább abbahagynom a tornát, nehogy kisbabám lássa kárát. Szerencsére doktor úr azt tanácsolta, folytassam a tornát és ne aggódjak, mert semmilyen komoly probléma nincs a babámmal.

Nagy sokára elérkezett a magzati szívultrahang napja. Férjemmel együtt nagyon idegesek voltunk, de szerettük volna végre tudni, hogy most akkor mi is a helyzet. A legrosszabb talán az volt, hogy senki nem mondott semmi konkrétumot, azt sem tudtuk milyen problémát keresnek, illetve ha valóban van probléma, az mit jelent a továbbiakra nézve.

A szívultrahangot végző doktornő nagyon kedves, türelmes és békét árasztő hölgy volt. Sok mindent végignézett, megmért, minden méretre és áramlási ritmusra mondta, hogy nagyon jó az eredmény. De sajnos azt mondta, hogy látja ő is, hogy miért kérték a második genetikai ultrahang eredmény alapján, hogy szívultrahangra jöjjek. A magzat szívének bal pitvarában látható valami, egy lehetséges membrán, ami akadályozhatja részben/teljesen a vér keringését a tüdő felé. Ezért kontrollt javasolt kb. 3-4 hét elteltével.

Itt végre részletes képet, magyarázatot kaptam arra vonatkozóan miért szükséges a szívultrahang vizsgálat, illetve mi történik abban az esetben, ha valóban ott van az a membrán és elzárja a keringést. Kicsit sem nyugodtunk meg, hiszen legrosszabb esetben megszületés utáni azonnali műtét vált volna szükségessé.

Kissé feszülten és nehézkesen telt el az idő. Reméltük, hogy az ünnepekre megnyugodhatunk, hogy kiderül a szívultrahangon, hogy semmi probléma nincsen. Próbáltunk nem igazán gondolni a lehetséges problémára, de a bizonytalanság és a félelem végig kísérte a napjainkat.

Nagy nehezen elérkezett az a nap is, amikor mehettem a másik doktornőhöz a másik klinikára magzati szívultrahangra. Persze felkészültünk ezernyi kérdéssel, mint pl. melyik kórházban kell szülnöm, milyen arányban sikeresek ezek a szívműtétek stb.

Doktornő szintén nagyon kedves és figyelmes volt. Ő is részletesen megvizsgálta a baba szívét. Szintén elmondta, hogy minden méret, áramlási sebesség értéke tökéletes. Megnézte azt is, hogy valóban kisasszony lapul a pocakomban. Majd elmondta, hogy ő a kislány szívére semmi rosszat nem tud mondani. Egyszerűen a tüdő felé futó véna a megszokottól jobban látszódik, de neki ez egy rutin vizsgálaton fel sem tűnne. Persze hozzátette, hogy mivel „gyanúba keveredett” a kisbaba szíve, ezért ő is szeretné még egyszer a várandósság vége felé megvizsgálni és kiadott egy papírt is, hogy szülést követő 1-2 napban lássa gyermek kardiológus.

Nagyon boldogok voltunk, nagyon örültünk, hogy nem mondtuk le a második vizsgálatot. Részben sikerült megnyugodnunk. Az első klinikán végzett kontroll vizsgálat után tudtunk még jobban megnyugodni, hiszen onnan is azzal a vizsgálati eredménnyel távoztam, hogy a kisbabám szíve teljesen jól működik, már gyanú sincs arra, hogy bármi lenne ott, ami nem megfelelő.

Így végre felhőtlen az örömünk, hogy két fiúcska után kislányunk fog születni. Egyik szabad, gyermekek nélkül töltött délutánunk rózsaszín és más cuki kislány ruhák vásárlásával telt. Férjemmel és a fiúkkal már összeszereltük a babaágyat, megrendeltük az unikornisos függönyt és a cuki rózsaszín macis szőnyeget a babaszobába.

Közben eltűnődtem azon, hogy vajon jó-e a várandós kismamáknak, hogy ennyi mindent néznek a terhesség során. Tényleg sikerül ezekkel a vizsgálatokkal megelőzni komoly problémákat vagy épp ellenkezőleg a felesleges vizsgálatok, félelem és aggodalom miatt alakulnak ki veszélyes helyzetek? Sikerül tényleg azokat a magzatokat kiszűrni, akiknek problémája lehet? Megelőzhető a komoly betegség vagy szerencse kérdése, hogy észreveszik-e?

Nagyfiammal amikor várandós voltam az első trimeszterben a rutin vérkép során diagnosztizálták, hogy rubeolás vagyok… Szintén hetekig tartott míg kiderült, hogy csak az egykori rubeola oltás ellenanyag szintje maradt meg a véremben és nem aktív fertőzésről van szó. Addig persze már kívülről tudtam milyen súlyos magzati fejlődési rendellenességeket okoz a rubeola, pláne a terhesség első harmadában.

Második várandósságom során pedig valóban volt több rosszullétem. Többször előfordult migrénes fejfájás, hányinger, szédülés és egyoldali zsibbadás, ami a nyakam, a karom, kezem érintette. Az akkori védőnőm szerencsére tapasztalt már hasonló esetet és neki sikerült megnyugtatnia, hogy ez is lehet egy ritka és rémítő, de komoly bajt nem jelentő terhességi tünet. Amúgy orvosi szinten már agyi MRI-re vizsgálatra készültek, miután tucatnyi ismételt és plusz vizsgálaton túl voltam, de semmi nem magyarázta a tüneteimet.

Végül mindkét fiam teljesen egészségesen született. Remélem ugyanezt tervezi pocaklakó kislányom is. Megszületése előtt már soha sem leszek teljesen nyugodt. Hiába minden vizsgálat. Ha már ott lesz a karomban és látom, hogy jól van, akkor el fogom hinni. Párommal lemondtunk a babamoziról, mivel így is rengetegszer voltunk és megyünk vizsgálatra pocaklakónkkal. Amúgy az ultrahang képen  csak nekem tűnik úgy mintha a középső ujját mutatná vagy tényleg? 🤣