Csergőffy Noémi Időről időre még mindig belesem abba a hibába, hogy másokhoz hasonlítom magamat. Szomorúan méregetem a vékonyabb, formásabb, vagy épp nagyobb cicikkel rendelkező, esetleg csinosabban felöltözött nőket. Néha elég egy szép köröm, egy vadi új, dögös felső, frissen vágott-festett haj egy másik hölgyön, és már azon kapom magam, hogy magamat becsmérlem.
Hogy nekem miért kell mindig csapzottnak lennem? Miért nem öltözöm fel csinosan? Persze mit is vehetnék fel!!! Mikor is voltam fodrásznál? Nem kellett volna tegnap este az a süti. Ráadásul az edzés is kimaradt, mert görcsölt a hasam. Nem haladok a teendőimmel, szalad a lakás és még a fiúk is hisztiznek. Hogy én mekkora egy szerencsétlenség vagyok! Mindenki szebb, jobb, kedvesebb, rendezett a lakása, türelmesebb a gyerekeivel, többet dolgozik, vagy lehet, hogy nem dolgozik többet, de biztosan több pénzt keres. Mert mindenki másnak sikerül, csak nekem nem. Nekem semmi sem…
Most bemutattam neked az én végtelen negatív spirálom. Ami elrontja a hangulatom, és ekkor valóban katasztrófának érzem magamat. Legtöbbször ez az érzés rávesz arra is, hogy kifosszam a hűtőt. Amitől persze cseppet sem érzem magam jobban. Jobb esetben, ezeket a sötét gondolatokat rázúdítom férjemre, aki általában már egy mondattal ki is tud zökkenteni ebből az állapotomból. De ha véletlenül nincs mellettem, most már akkor is fel tudom idézni, hogy legutóbb mit mondott, mit kérdezett.
Önismereti csoportban, online klubban hallottam először a gondolatok negatív spiráljáról. Meg is tanultam, hogy hogyan állíthatom meg. Hogy hogyan kérdőjelezzem meg a saját gondolataimat, vagy egyszerűen hogyan fogadjam el, hogy most ilyen hangulatom van, és tegyek ellene valamit. Csináljak valamit, amitől jobban érzem magamat. Szerencsére csak ritkán merülök el ebben az önsajnálatban, kerülök bele a negatív gondolati spirálomba. Viszont havonta egyszer biztosan meg kell küzdenem a saját démonjaimmal.
Neked vannak hasonló gondolataid? Negatív gondolati spirálod? Mi váltja ki? Tudsz ellene tenni? Van már rá csodaszered?
Ez a pandémiás időszak nem tett jót velem. Inkább az a személyiség vagyok, aki szereti a társaságot, szeret menni sokfelé. Igénylem az új élményeket, mások társaságát. Sajnos ezt az igényemet most csak szerényen tudom kielégítni. Így ezek az igények más formában térnek vissza. Ha nem vagyok tudatos, akkor máris bontom a sörömet, pattog a kukorica, majszolom a csokit…
Hosszú út vezetett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy az evés, ivás helyett a sport, a tánc és a zene, ami nekem a legtöbbet segít rendezni a gondolataimat. Legjobb a zenés-táncos sportolás egy jó csapatban, bár néha pont azt igénylem, hogy egyedül sétáljak vagy biciklizzek egy erdőben. Kevésbé fitt állapotomban egy forró fürdő vagy egy kis olvasás is tud segíteni. Egy jó buli, kellemes társaságban fogyasztott finom étel, beszélgetés is csodákat tud velem tenni. Szintén az én csodaszereim közé tartozik egy teljes testmasszázs vagy egy kozmetikai kezelés, pedikür is.
A szülési szabadságom előtt sokfelé jártunk férjemmel. Biciklitúrák, városnézések, nyaralások, baráti összejövetelek, bulik. Ekkor egy nagyvállalat nyitott irodájában dolgoztam vagy 40 kollégámmal egy légtérben. Mindig volt alapzaj, mindig volt kihez szólni. Egyik sarokban angolul beszéltek, a terem másik végén épp egy német telefonhívást bonyolított le a kolléga. A havi zárást sokszor a csapatommal megünnepeltük egy közeli presszóban. Sok jó élményem fűzödik ehhez az időszakhoz. Most hiába tértem vissza a munka világába, itthonról dolgozva nem kaptam vissza az egykori munkahelyi légkört. Pedig nagyon vágytam rá, hiszen 4 évig voltam itthon a két fiammal.
Szeretném látni a jövőt. Lesz még valaha olyan, mint régen? Fogunk utazni, bulizni? Vagy most már örökké a legújabb mutáns, az oltási igazolvánny, maszk, kézfertőtlenítő, másfél méteres távolság és maradj inkább otthon szellemében fogok élni?
Egy biztos, nagyobb ciciket amúgy nem szeretnék. Nehezebb lenne velük edzeni 🤣
Gondolataid tisztázására, tested formálására és egészséged megőrzésére ajánlom figyelmedbe mozgásprogramjaimat:
