Érezted mostanában, hogy túl sok? Nem vagy fáradt? A szabályok, a korlátok.
Neked nem nehéz, hogy nem adhatod ki magadból a “gőzt”? Neked nem kevés a kötelesség mellett “járó” kikapcsolódás?
Nem tudok elmenni sehova. Amikor a gyerekeim elalszanak már régen kijárási tilalom van. Régebben ha itt volt egyik nagyszülő legalább este tudtunk kicsit kettesben elvonulni férjemmel. Elmentünk vacsorázni, moziba vagy épp csak biciklizni, sétálni egy kört a környéken. Maszk nélkül, ketten, szabadon. Néhanapján találkoztunk barátokkal is. Csak úgy ritkán, mint általában a családosok 😀 Most ezt nem lehet. A kikapcsolódás kimerül abban, hogy elfekszünk a TV előtt, esetleg iszunk egy-két fröccsöt. Persze csak ha nem aludtunk el a gyerekekkel együtt.
Napközben dolgozom, azt sem tudom mivel haladjak…
Szalad a lakás, itt a vállalkozás, ott a könyvelés, kicsinek ha épp nem folyik az orra, akkor a nagyobbiknak fáj a hasa. Valamelyik fiúcska mindig itthon van. Szerintem kb. 2 hetet jártak eddig egyszerre oviba és bölcsibe a közel 5 hónap alatt, amióta újra munkába álltam. Reggel korán kelünk, hiszen valakinek négyünk közül biztosan akad valami teendője. Hétköznap dolgozunk mindketten, szombaton edzés nekem, iskola férjemnek. Vasárnap is kelünk, ha más miatt nem, akkor csak azért, mert hajnali 6 elmúlt. És hát “Anya, én már nem vagyok álmos… “
Nagyjából kialakult már a napközbeni home office rutinom is. Kisebbik fiammal több időnk volt így kettesben, sokszor úgy dolgozom, hogy az ölemben ül és a billentyűzet mellett tologatja a kisautóját 🙂 Ami inkább gondot okoz, ha le van egyeztetve valamilyen program, megbeszélés és hirtelen itthon marad valamelyik fiú. Nagyszülők 200km távolságból jönnek, így sajnos egyik pillanatról a másikra nem tudnak átugrani felügyelni a gyermekeket. Persze a munkát és a gyerekek megszokott napi menetrendjét sem egyszerű összeegyeztetni. Ha véletlenül esik egy kis hó vagy süt a nap, akkor pláne nehéz, hogy megértsék, hogy most sajnos nem tudunk kimenni szánkózni, hóembert építeni, sétálni, mert Anya dolgozik. Este amikor végre mindkettő fiúcska elalszik, már semmihez sincs erőm. Pedig sokszor éjjel is kelnek, átjönnek hozzánk a francia ágyba. Mi több ki is fúrnak onnan 😀
De úgy őszintén neked mi hiányzik a legjobban? Te mit szeretnél visszakapni a COVID előtti életből?
Sokáig jártam trambulin órákra. Fergeteges hangulata volt az edzéseknek, nagyon szerettem. Arra vágyom legjobban, hogy újra részt vehessek Erikának egy óráján. A közösség, az együtt edzés, ahogy egymást tudjuk motiválni. És persze arra is vágyom, hogy én tartsak élőben aerobik, gymstick, Tabata órákat 😀 A közösség, a társaság hiányzik, a pörgés, bulizás. Talán egy kis esti kikapcsolódás barátokkal. Esetleg társasjáték, póker vagy épp egy bowling. De még a normális munkahelyi munkavégzés is. Az, hogy legyen kapcsolódás a munkatársaimhoz. Lássam őket, tudjunk beszélgetni, meginni együtt egy kávét.
És te amúgy hogy vagy? Meddig bírod még? Van túlélési startégiád?
Nekem az elsődleges segítség a sport. A gymstick, kettlebell, TRX és minden sporteszköz ami a garázsomban fellelhető 😀 Nem is tudom hogyan bírnám ki edzés nélkül. Sokszor egy séta is elég, de van amikor kell, hogy nagyon kemény legyen az edzés.
[…] Home office kalandok, avagy hogyan élem meg a COVID-ot | Nojaerobic […]
[…] Sajnos az utóbbi időben nem voltam túl jó hangulatban. Nehezen viselem a bezártságot, sok korábbi tervem a pandémia miatt dugába dőlt. Most már a fiúk sem járnak közösségbe és a munkahelyem is megszűnik hamarosan. Egy korábbi blogbejegyzésemben olvashatsz róla, hogy hogyan is élem meg ezt az időszakot: Home office kalandok, avagy hogyan élem meg a COVID-ot | Nojaerobic […]